A „canine frisbee”, főleg a „freestyle” szakága az egyik leglátványosabb sport a kutyás szférában. Trükkös dobások, látványos leszedések. Állati menő fotókat lehet így készíteni, és mindehhez nincs egyéb anyagigény, mint egy kutyakompatibilis frizbi. Hogy hol a csapda? Mindjárt mondom…
Kutyás frizbi
A dolgok neheze ott kezdődik, hogy kutyás frizbit nem lehet akárhol beszerezni. Csak azok a korongok felelnek meg, amik harapás esetén nem törnek, nem cakkosodik a szélük, és megfelelően szilárdak ahhoz, hogy egyenesen repüljenek 20-30 vagy akár 50 méteren át. Tehát már a beszerzés előtt érdemes olyan ember segítségét kérni, aki tudja, honnan lehet a legjobb frizbiket rendelni. További nehezítés, hogy nem minden kutya fog elsőre szép íves ugrásban levegőben úszó korongot leszedni… Ezért meg kell dolgozni.
A kutyák frizbire kapatását már el lehet kezdeni egészen pici korban is, a zsákmányszerző ösztönt építve lehet „huzizni”, hergelni a kiskutyát a korongra, játsszon vele olyan hévvel, ahogyan egy labdával, vagy ronggyal. Amikor már elég nagy a fejleszthető apporthoz (nem kell ahhoz sok idő, akár 2-3 hónaposan is lehet) el lehet kezdeni néha-néha elgurítani neki a játékot. A frizbi jó tulajdonsága, hogy a füvön szépen kacskaringózva gurul, ezzel is a zsákmányszerzést buzdítva, ha elindul utána, szájába veszi, nagyon dicsérjük meg, és folytassuk a huzizást, hagyjuk nála kicsit az elejtett korongot. Felnőtt kutyánál hasonló a helyzet, náluk is rákapatással, hergeléssel indítunk, majd gurítással folytatjuk. Ha gurításra stabilan mozdul, utána próbálhatunk meg rövid egyenest dobni.
A dobás technikája
Az első dobásoknál ne legyen cél, hogy a kutya magasról szedje le a frizbit! Egy évnél fiatalabb kölyköknél pedig csak akkor dobjunk korongot, ha biztosan tudunk alacsonyat küldeni neki, véletlenül se ugrabugráljon! A frizbi legnagyobb kihívása (legalábbis nekem) az egyenes dobás. Ha az megvan, utána már minden sokkal könnyebb, viszont amíg nem tudunk megdobni 20 métert egyenesen, addig fölösleges a kutyát elővenni. Ilyenkor jön jól egy edzőtárs, akivel naponta 1-1 órát egymásnak dobálunk. Vannak ugyan őstehetségek, sőt, 9-10 éves gyerekek, akik életük első dobására elküldik a korongot nyílegyenesen ötven méterre, de a nagy többség sajnos nem ilyen… Ez egy kitartást és pontosságot igénylő sport, viszont kiváló felüdülést nyújt a többi sport edzése között.
Ahogy arra már céloztam, mindez a kutyák számára is komoly fizikai tevékenység, ám szellemileg is bőven igénybe veszi őket. Míg az egyszerű labdázásnál a kutya fejben ki tud kapcsolni és csak tombol egy jót, addig a frizbinél – ha már megtanulta, hogy a levegőből kell leszedni – koncentrálnia kell, figyelni a lépésére, arra, hogy hogyan pörög a korong, merre fog elmozdulni. Pogo kutyám mentései frenetikusak, mikor először láttak játszani minket komoly versenyzők, finoman megjegyezték, hogy bár én borzalmasan ügyetlen vagyok, a kutyám egy zseni és a dobások 90%-át kompenzálja nekem. Ám ő kivételes, a kutyák többsége azért igényli, hogy a gazdája ne legyen teljesen kókler, és elég sokat ki is vesz belőlük ez a fajta tevékenység. Általában feleannyi idő alatt ki lehet sütni frizbivel egy kutyát, mint labdázva – feltéve, ha elvárjuk, hogy leszedje a levegőből és meg is adjuk neki erre az esélyt.
Frizbi versenyek
A frizbi versenyek három fő versenyszámból állnak (ezek szabályzata a verseny típusától függően változik), egyik a „távolsági”, azaz egy percen belüli dobások sikeressége. Itt a cél a 20-30 méteres egyenesek sikeres leszedése a levegőből, minél hosszabb dobásokat abszolvált sikerrel a kutya, annál több pontot gyűjthetünk.
A freestyle az ügyességről szól, trükkös dobások, bravúros elkapások, látványos elemek és kombinációk… Persze amilyen mutatós, olyan nehéz is, nem csak a dobásokra, de a koreográfiára és a kutya megfelelő irányítására is figyelni kell.
A frizbi versenyek harmadik fő szakága az úgynevezett quadruped. Itt nem számít az idő, csak a távolság, a kutyákat előre kiküldik, majd 50-60 méteres dobásokat reptetnek utánuk.
Szívesen leírnám, hogyan érdemes megtanulni dobni, de még magam is csak tanulom a helyes technikát, ám heti kétszer, délutánonként a pécsi Béke parkban szívesen megmutatjuk annak, aki arra jár, és érdekli. 🙂
