Kutyával futás, canicross, Hard Dog Race… örvendetes módon hatalmas divatja lett ennek a műfajnak, a saját környezetemben is sok olyan ismerős akad, aki az utóbbi néhány évben vett a lábára futócipőt és indult el jószágával, hogy magával ragadja a futás eufórikus vortexe, és többé ne engedje el.
Komoly babérokra ugyan nem tettem szert, de mostanra már elmondhatom magamról, hogy évek óta futok kutyával, és fél éve edzek canicrossra. Nem, a kettő nem ugyanaz 🙂 Később azt is elmondom, mi a különbség. Nagyjából a Hard Dog Race berobbanásával nőtt meg ugrásszerűen a kutyás futók száma, amit nagyon jó dolognak tartok. Már az is hatalmas eredmény, hogy egy ember aktív időt tölt a kutyájával, de hogy mellé saját maga is sportba kezd: ez igazi csoda! Lássuk, hogy érdemes nekivágni:
Végy egy kutyát!
Futásra alkalmas kutyát. Alkalmas, úgy mint: elmúlt egy éves, nincsenek légzési problémái, egészséges a szíve, nincsenek ízületi problémái. Amennyiben bármelyik pontban bizonytalan vagy, keresd fel állatorvosodat! Ma már a vidéki rendelőkben is elérhető röntgen, ekg, vagy éppen szív ultrahang, ahol ki tudják zárni az ilyen jellegű betegségeket. Nagyon nagy testű (40kg +) kutyáknál célszerű akkor is csípőízületi diszplázia szűrést végezni, ha látszatra nem sántítanak! Az extrém apró kutyáknál érdemes figyelembe venni, hogy adottságaik miatt csak rövidebb távon bírják a tempót, bulldogokkal, brachycephal fajtákkal pedig minden esetben konzultáljunk állatorvossal mielőtt futni mennénk!
Végy egy futócipőt!
Nem, nem jó a régi „sportcipőd”, és ne fogj neki túracipőben sem. Mivel a kutyáknak nagyon nem tesz jót a beton, ezért ha előrelátó vagy, rögtön terepre valót, vagy vegyes talajra tervezett futócipőt veszel. Cipő választásában nyugodtan kérj segítséget az eladóktól! Célszerű ruházatból is futásra valót beszerezni, de amíg csak barátkozunk a sporttal, megteszi a mackó vagy egy cicanaci is. Ha meg már beszippantott a vortex, úgyis minden hétre veszünk majd új futónacit 🙂
Döntsd el: húzzon vagy ne húzzon?
A kutyával futás módja nagyon leegyszerűsítve kétféle lehet, a „szabadon” vagy éppen laza pórázon követős futás, ahol lelki támogatást nyújt a jószágunk, vagy canicross, amikor elszabadul az istráng és a Fifi húz minket előre. Természetesen meg tudjuk változtatni a döntésünket menet közben is, de ha már az elején tudjuk, hogyan szeretnénk futni a kutyával, akkor könnyebb őt is megtanítani az elvárásunkra. Ha laza pórázon szeretnénk magunk mellett tudni, akkor egyszerű pórázfegyelmet kell gyakorolni. Ilyen esetben nem szükséges még hámot se vennünk, egy könnyű, hosszabb póráz elegendő – ha pedig megbízható és elsőre visszajön, a póráz is elhagyható.
Ha a húzást választod
Amennyiben viszont azt szeretnénk, hogy húzzon, már az elején kell a megfelelő, kímélő hám és a futóöv vagy beülő (e kettőről írtam korábban részletesen)! A húzni tanításban „sajnos” nem vagyok jártas, az én állataim automatikusan húztak, de mások elmondása alapján a másik kutyával/családtaggal motiválás és sok dicséret meg szokta hozni a húzókedvet. + 1 gondolat: ha nem akarod elvenni egy ösztönösen jól húzó kutya munkakedvét, akkor először a saját tempód javítsd fel.
Végy egy szép ösvényt!
Egye fene, lehet csúnya is 🙂 A lényeg, ahogy már említettem, hogy ne aszfalton fusson a kutya! Nagyon csúnyán elbánik az ízületekkel, ráadásul télen hideg/sós, nyáron forró. A legjobb a full terep, de még a sóderrel leszórt útvonal is jobb a betonnál. A rekortán szintén szóba jöhet, de ott nem a kutya, hanem a pálya miatt nem illendő ebet vinni rá… A legjobb felfedezni a környéket, kinézni egy szimpi földes utat vagy erdei ösvényt és nekilódulni. Hogy hány kilométerrel kezded, az csak a kondidtól függ (a tiédtől, mert a kutyád valószínűleg sokkal jobban bírja). Ha nincs sportos múltad, akkor ne akarj hősködni, 1-2km kocogás elsőre már siker. 🙂 A távot lassan növeld, nem kell kapkodni.
Érezd jól magad!
Nem kell görcsölni a tempón, a kilométeren, vagy azon, hogy festesz a célszelfin! Ez egy csapatépítés, egy életérzés, amit nem szabad feláldozni a számok oltárán. Először csiszolódjatok, szokja meg a Fifi az új parancsokat (irányokat, megállítást célszerű hamar egyértelműsíteni), majd ha már körvonalazódik a célotok a futással, akkor érdemes „szakirányt” választani és ehhez az edzésmódszert is. Amikor pedig már beszippantott a vortex és pulzust nézel, meg intervall edzéseket tervezel, és a netről rendeled félévente az új futócipődet – mert már tudod melyik típus és méret kell és mert széttaposod hat hónap alatt – akkor már úgyis tudod, hogy kutyás akadályfutás vagy canicross lesz a sportotok. Vagy mindkettő 🙂
Várnak a versenyek!
Mindig találhatsz új kihívásokat, önmagad túlszárnyalásán kívül kipróbálhatod magad nagyobb mezőnyben is. Rengeteg kutyás futóverseny elérhető országszerte, egyre több a kutyával futható terepfutó verseny, illetve a kutyás akadályfutások (spartan race jellegű versenyek) is divatjukat élik. Ezektől megkülönböztetném a canicross versenyeket, melyeknek külön szabályzatuk van! Cc versenyeken a pálya rövidebb, nincs akadály, és egy masszív sprintet futtok. Ha ez a szakirány a cél, akkor a tempóra, húzóerőre gyúrjatok, ha viszont maradnátok a kutyás futóversenyeknél, akkor célszerű, ha vissza tudod fogni a Fifit, hogy hosszabb távon ne fussa el minden tartalékát. A spartan race jellegű versenyeken az akadályok külön kihívást jelentenek, ezekre fel kell készülni előre, sokkal többet kell lassítani és megállítani a kutyát, mint egy cc versenyen.
Saját futó evolúcióm a döcögősebbek közé tartozik, megspékelve egy masszív porckopással a bal térdben, és a mai napig küzdök a pulzusszámmal meg a gyengusz tüdőkapacitásommal, mégis beszívott a vortex. Olyan eufórikus élmény, olyan plusz töltet, amit már nem tudok elengedni. És nem csupán a futás idejéről beszélek, egy-egy jobb edzés után egész nap fel vagyok dobva, csinosabbnak érzem magam (a feszesebb izmok miatt érzi magát vékonyabbnak az ember), a kutyám pedig elégedett, kifutotta magát és hasznos lehetett. Futni jó, kutyával még jobb. Próbáljátok csak ki!
