Szeretünk szélsőségekben gondolkozni. Míg sokáig az ivartalanítás az állat csonkításaként élt a köztudatban, mára kifejezetten menő lett, de mint minden divatos irányzatot, ezt is hajlamosak az emberek túlzásba vinni…
Nagyon sokáig tartott az állatvédőknek, míg az ivartalanítást elfogadottá tették. Erre nagy szükség is volt, hiszen a nem kívánt szaporulat „bombabiztos” megoldása bizony ez az orvosi beavatkozás volna. Szerencsére rengeteg információ fellelhető a neten arról, hogy az ivartalanítás miért jó. Most nézzük ezt az egészet kicsit más irányból.
Felelős állattartó vagy? Biztosan?
A kutyák alapvetően tarthatóak szaporodásmentesen, egészségesen, és engedelmesen az összes ivarszervükkel együtt, abban az esetben, ha értő, és felelős gazdáik vannak. Ez magában foglalja azt, hogy tudjuk, hogyan tüzel egy szuka, hogyan kell fegyelmezni egy kant, képesek vagyunk biztonságos kerítést emelni, stb. Sajnos a mai magyar kutyatartói átlag ezen kritériumoknak nem szokott megfelelni. Ezért is van ekkora hype-ja ennek a beavatkozásnak. (Nyilván ne számoljuk ide a menhelyi kutyákat, akiket a közös tartás miatt muszáj ivartalanítani és azokat a versenyzőket, akik nem szeretnének évente két hónapot kihagyni a szezonból.)
Az ivartalanítás nem megoldás a problémákra, csak segít kezelni azokat!
Ha ivartalanításra adjuk a fejünket, akkor legyünk tisztában azzal, hogy egy domináns kan, bizony domináns marad, nem az emlékeit távolítjuk el a beavatkozással, hanem egy teljesen másik részét. Sőt, azon kívül, hogy domináns marad, még ki is tesszük a többi kan fokozott érdeklődésének. Egy idő után ugyanis kiürül belőle a tesztoszteron, és a többi olyan hormon, amitől kanszaga volt, ezért elkezdik majd „szukának nézni”… Sok olyan esetet láttam, amikor ivartalanított kanokat molesztáltak más, ivaros kanok, és ezeknek – a helyzetből fakadóan – csúnya vége tud lenni. Egy ismerős társaságnál persze ennek megoldhatónak kell lennie – mondjuk rászólunk a kutyánkra, ha másokat molesztál – mindig! Ilyen problémás kanoknál az internet önjelölt kutyaszakértőinek első tanácsa az ivartalanítás. Ez érthető, olyan szempontból, hogy aki minimális viselkedészavart nem tud korrigálni, az valószínűleg a szaporodástól sem fogja tudni visszatartani a jószágát. Pedig a problémák eredője a legtöbb esetben az, hogy az állat fikarcnyit sem tiszteli a gazdáját. Garantálom, hogy az ivartalanítás után sem fogja tisztelni, de legalább egy fél fordulattal könnyebb lesz vele. Szukáknál eleve minimálisabb a viselkedésbeli változás, náluk inkább a műtéti kockázattal érdemes tisztában lenni (nem akarom senki kedvét elvenni, guglizzatok rá).
Az ivarszervek nem csak a szaporodásért felelősek!
A másodlagos nemi jelleg kialakulása is ezen hormontermelő szervek feladata. A magam részéről nem pártolom az ivarérés előtti ivartalanítást, sőt, a teljes kifejlődés előttit sem, vagy maximum akkor, ha tényleg komoly – egyéb – oka van. A közeli környeztemben is túl sok példát láttam a korai ivartalanítás káros hatásaira, megnyúlt hosszi növekedés (boston terrierre hajazó francia bulldog), vékonyabb csontozat. Saját udvarunkban bevallottan kényelmi okokból ivartalanítottuk Lemmy kutyát, aki három tenyészszukával lakik együtt, de ezzel megvártuk, míg négy éves lesz, kifejlett, erős kutya. Szukát sem ivartalanítanék harmadik tüzelés előtt (nagytestűre gondolok), adjuk meg nekik ezt az időt. Ezt egyébként az állatorvosok is megerősítették, akikkel beszélgettünk a témáról.
Nem csak az ivartalanítás segít komoly betegségek megelőzésében, tájékozódj!
Gyakorlati ember lévén ajánlanám minden nagytestű fajtát tartónak, hogy ivartalanítás esetén egyeztessen a gastropexya-ról is. Ez egy plusz vágás a kutyán, amin keresztül a gyomrot kivarrják a hasfalhoz, megakadályozva ezzel a gyomorcsavarodást. Főleg a betegségre hajlamos fajtáknál van ennek nagyon nagy súlya, és ezzel a műtéttel nagyban csökkenthető a kialakulás esélye. Nem minden állatorvos pártolja a 2 in 1 műtétet, tőlem pedig távol álljon bárki győzködése, de egy beszélgetést mindenképpen megér.
Az „elkerülhető betegségek” témaköre viszont már egy ingoványos terep. Valóban nem kaphat méhgyulladást vagy hererákot, ha eltávolítjuk az adott szervet. Viszont ilyenkor mindig eszembe jut, hogy amennyire menő ma az ivartalanítás, annyira nem az a kupírozás és farokvágás. Pedig ezek is egészségügyi problémák megelőzésére alakultak ki… Legyünk megértőek, oka volt ezeknek a beavatkozásoknak is.
A tévhitekről is essen szó, mert sajnos még mindig masszívan élnek a fejekben:
NEM, nem szükséges szaporodnia egyszer sem a boldog, teljes élethez.
Sem a szukának, sem a kannak. A szuka esetében rehabilitációval jár a tenyésztésbe vétel, időbe telik, míg a versenykondit visszanyerik, az alomnevelés pedig számunkra is borzasztó idő- és pénz felemésztését jelenti. Egy szukát a fedeztetéstől kezdve máshogy kell kezelni, oda kell figyelni az etetésére, az orvosi költségek (ultrahang, herpesz oltás, stb) is elég kemények tudnak lenni. Ha az ellés nem megy rendben, akkor adjuramistenazonnal kell (lehet, hogy éjjel háromkor) állatorvost keríteni, aki megcsászározza. Ha gond nélkül lezajlik, akkor is infra, elletőláda, extra táplálás szukának és ha kell, a kicsiknek is, féreghajtózás, oltások, aztán megint féreghajtózás, oltások. Tapasztalataim szerint a kölykök ebben az időszakukban nagyjából annyit esznek, mint egy felnőtt kutya… Szorozzuk ezt fel az alomszámmal, utána még törzskönyvezés, pet passport, miegymás… Hatalmas pénzekről beszélünk, megfelelő felkészülés nélkül senki ne akarjon belevágni. A kanoknál a fedezés szintén nem nagy boldogság, a szukával összeragadva roppant kényelmetlen a helyzetük, de ha egyszer fedezni hagyjuk, utána még véletlenül sem lesz higgadtabb. Arról nem beszélve, hogy a szaporodás genetikai oldaláról mit sem tudva (öröklődő betegségek, különösen azok, amiket nem látunk szabad szemmel) beteg kutyák százait ontják emberek az utcákra, amire megint csak semmi szükség.
NEM, nem fog elhízni.
Attól fog elhízni, hogy többet adunk neki enni, vagy éppen nem igazodunk a megváltozott aktivitásához. Ha hízni kezd a kutya, csökkentünk az adagján, ennyire egyszerű.
NEM, nem okoz számára lelki törést a műtét.
Azért lesz rossz kedve, mert a varratok bizony húzódnak, sajognak, gallér van a nyakán, amit érthető okokból nem szeret, és állatorvoshoz kontrollra járkálni sem a kutyák többségének álom-elfoglaltsága. Antropomorfizálni a kutyákat szükségtelen, bármennyire is szorosan kötődnek az emberekhez. Bármilyen nagyszerűen is beilleszthetők az emberi falkába, attól még kutyák maradnak. A kulcsszó tehát az aurea mediocritas, ne tekintsünk az ivartalanításra úgy, mint a szuperfelelősség egyik alappillérére, de éljünk vele, ha szükséges. Tudjuk felmérni a saját határainkat, és lehetőségeinket, sokkal kevesebb menhelyi kutya, és harapásos baleset lenne a világban, ha erre az emberek valóban képesek lennének…
