Ha akarjuk, ha nem, a legtöbb esetben a téli időszakban csökkentett módban használjuk a kutyáinkat, néhány speciálisan téli sportra használt fajtát kivéve. Ha nem akarjuk teljesen eltenni a kutyákat télire, mint a lekvárt, akkor íme néhány edzésmódszer, amit a legrondább időben is űzni tudunk.
A hideg, korai sötétedés, sár, latyak, hó miatt akarva-akaratlan kevesebbet járunk suliba (sokszor a pálya járhatatlansága miatt el is maradnak foglalkozások), vagy sportolni. A kutyák ilyenkor hozzászoknak a kevesebb mozgáshoz és általában kevésbé is kívánják azt. Csokorba szedtem néhány olyan edzéstippet, amihez nem szükséges sok idő és/vagy hely, így akár cudar időben nyakig beöltözve, vagy esernyővel álldogálva is le tudjuk fárasztani az állatunkat. Megjegyezném, hogy ezek csak fizikai foglalkozások, az agyfárasztást továbbra is változatlan formában tudjuk adagolni a kutyánknak különféle benti trükkök formájában.
1: Labda
Tudom, elég egyértelmű és adja is magát. Kell hozzá egy labdás kutya, meg 50-100 m hosszú füves placc. Hogy egy kicsit cifrázzuk ezt a témát is, nem mindegy, hogy milyen az a labda! Ha erős szájú, labdafüggő munkakutyákkal játszik az ember, akkor hamar rájön, hogy igenis sokkal jobb a 2-3000 forintos márkás játék, mint a párszáz forintos teniszlabda, vagy épp gagyi a madzagos. A strapabíró gumiból készült labdák nem szakadnak el, vagy forgácsolódnak szét a legőrültebb állat szájában sem, nem szakad ki belőle a madzag, sőt, sokszor dobni is könnyebb. A darabokra málló játékot a kutya lenyelheti, a kiszakadó madzag pedig megnehezíti a dobást. A teniszlabdáról pedig ne is beszéljünk, nálunk kb. 10 perces a szintideje: a kutyáimnak ennyi időre van szüksége, hogy két darabra szedjék. Ráadásul a teniszlabda borítása káros a kutyák fogaira nézve, és sokkal több sár meg szemét ragad rá, mint a gumiból készült társaira. A labdázás akkor jelent igazán gyors fárasztási módszert, ha dombon felfelé tudunk dobálni. A legtöbb rutinos sportkutyás tudja, hol van a lakóhelyéhez legközelebbi meredek domb, vagy töltés. Ezeken a helyeken akár meg is lehet felezni a labdázási időt. A másik jó módszer, ha falkában tudunk labdázni, ami természetesen feltételezi az egymással jól viselkedő társaságot. A sajátjaim egyszerre négyen labdáznak, és a falkába berakott agár-border keverék Ozzy kutya szerencsésen meg szokta adni az alaptempót Belzebúb fekete fattyainak. A labdázás, mint kutyamozgatás önmagában nem elegendő, csupán hiánypótlásra jó, illetve gőzlevezetőnek vagy bemelegítésnek. (Videó: Jetta és Pogo dombon fárasztása Ozzy közreműködésével)
2: Peca
Ezt a módszert már kevesebben ismerik, bár tagadhatatlanul kezd elterjedni, nemrégiben már hirdetést is láttam, amiben “flirt pole” szettet árultak. A pecázás valójában a madzagon rángatott labda is, de ha mozgásfejlesztésként, edzésként használjuk, akkor célszerű egy bot végére kötni. Van, aki a botot a csalijátékkal egy madzaggal köti össze, tapasztalataim szerint úgy nehezebben irányítható, én inkább közvetlenül a bot végére erősítem. A játék lehet bármi, igazából a kutyánk ízlése határozza meg. Egy erős zsákmányszerző ösztönű kutyának elég egy darab rongy, de gyakran használunk állatbőrt (vaddisznó igen kedvelt és nehezen sérül), heccrongyot és egy ízben nagy sikert aratott a kutyáimnál a libaszárny-vég, tollasan. A botot a kutya orra előtt húzzuk, általában hamar rákapnak, futnak utána és a futószárazáshoz hasonlóan a kör közepén állva irányítjuk a mókát. Egyszerre célszerű egy kutyával dolgozni, de ha nem vesznek össze a zsákmányon és van rá kapacitásunk, akkor űzhetjük egyszerre több jószággal is. A feladat lényege edzésként a fordulékonyság növelése, azt szoktuk mondani, hogy ha jól csináljuk a pecázást, a kutya “megfordul egy bélyegen is”. A körbe-körbe futás egy idő után unalmassá válik a kutyának és nem is ez a tréning lényege, ezért ezt csak “pihenő” fázisként adjuk, a pecázás sava-borsa a csalijáték gyors jobbra-balra mozgatása néhány méteres íven. Ez az ingafutáshoz hasonlóan nagy mértékben igénybe veszi az izomzatot, szalagokat, ízületeket és persze a koncentráció-készséget .Ez egy több napos vagy akár hetes tréning, amit először néhány percig csináltatunk csupán, majd egyre sűrítjük az edzéseket és toljuk ki a hosszát. A rutinos, edzett kutya akár 30-40 percig is bírja ezt a fajta igénybevételt. Kölyökkel csak a zsákmányszerző ösztön ébresztésére, játékosan űzzük ezt a fajta mozgást, testedzésként csak felnőtt kutyáknál alkalmazható. Fontos, hogy ezt is csak füvön, vagy homokon játsszuk a kutyánkkal!
3: Futópad
Elég megosztó eszköz, és nem is tudja mindenki megfelelően kihaszálni. A pit bull terrier tartók közt talán a legnépszerűbb, de véleményem szerint bárki jó hasznát veheti, csak a kutyájának megfelelő méretet kell készíttetnie. A futópad, amire most gondolok önhajtott, tehát a kutya saját magának mozgatja! A gépi padokkal nincs tapasztalatom, és amennyire eljutott hozzám egy-két információmorzsa, azokat sokkal inkább a szép ringmozgáshoz használják, mint fárasztáshoz. Az önhajtott padok működése roppant egyszerű: a kutyát a futófelületen hámmal rögzítjük (célszerű a karabíner csattanásáig nekünk is ráállni a padra, hogy helyben maradjon), majd szép szóval, esetleg játékkal hívjuk. Először általában zavarja őket hogy bizonytalan talajon állnak és a gépek elég zajosak tudnak lenni, de ha elég motivált a kutya, előbb-utóbb elindul. Nálunk már a beauceronok is repülőrajtot mutatnak be, ha felkerülnek a padra. A legtöbb ilyen eszközön már a készítő felrakja a kilométer-órát, amivel sebességet és időt is tudunk mérni, amivel pontosabbá tehetjük az edzésprogramot. A futópad a hangja végett nem lakásba való eszköz, de a garázsban már boldogan lehet használni, így időjárástól független. A futópad önmagában nem elég a kutya lemozgatásához, viszont egy változatos edzésprogramba jól beilleszthető. Aerob mozgásforma, a futást tudja helyettesíteni.
4: Lógatás
Ez is főleg pit bullos tréning, egy fa kell hozzá, erős kötél (mi bálamadzagozunk) és egy játék, amit szeret a kutya. A bull-típusú terrierek és malik általában nem kéretik magukat, a beauceronjaim viszont átlátnak a szitán és csak addig rángatják a játékot, míg reális esélyt látnak a megszerzésére. Az ilyen, nehezebb eseteknek segíthet, ha a játék leér a földre, vagy ha vékonyabb ágra kötjük, ami rugalmasabb, több sikerélményt nyújt. Azoknál az ebeknél, akik kifejezetten szeretnek lógni, azzal tudjuk nehezíteni a feladatot, hogy magasra emeljük a játékot, hogy ne érjen le a lábuk, illetve hogy fokozottan odafigyelünk arra, hogy a kutya ne “utazzon” (szemfogát beakasztva lóg) a játékon, hanem ténylegesen foggal szorítsa, és hogy a megfelelő helyen fogjon (pl. a harapópárnának ne a fogóját rágja). A kutya képességeitől függően akár fél- egy órás mókát is jelenthet a lógás. Ezzel a módszerrel a rágóizmokat erősítjük leginkább, illetve a nyak- és gerinc izomzatát is. Ha satuszájú kutyánk van, és elég sokáig képes fenntartani magát, úgy egy egész napi fárasztást is jelenthet neki.
5: Gumihúzás
Nem a klasszikus gumihúzásra gondolok hámmal, hanem arra, amikor a gumit a kutyával szájjal húzatjuk. A feladat roppant egyszerű: adott egy régi autógumi (csak a gumi, semmi felni!), egy madzag és egy harapópárna, vagy más játék amit a kutya jól meg tud fogni. Mivel a gumi mozog a földön, így több sikerélményt ad a kutyának, mint a fáról lógatás. Nem szükséges rögtön elsőre teherautó abroncsával szívatni a kutyánkat, egy bringa- vagy motorgumi is megteszi kezdésnek. Ha a kutya igazán rákap az ízére, akár fél órákat is eljátszhat vele a kertben. A kutyáknak van egy rétege, akik magát a gumit jobban szeretik minden más játéknál. Az ő esetükben nem javaslom ezt a fajta tevékenységet, mivel az autógumiban lévő fémszálak súlyos károkat tehetnek a szájban és a fogakban.
Az edzéseknek mindig legyen része a bemelegítés és a levezetés, és a masszázs! A kutya izmai, szalagjai is képesek sérülni, elszenvedhet húzódást, fájhat neki az izomláz. Ezekre mind legyünk tekintettel, és tartsuk szem előtt, hogy a munkakutyák többsége nem jelzi a fáradtságot, sőt, néha a fájdalmat sem, ezért nekünk kell lezárnunk a gyakorlatokat, ha elegendőnek ítéljük. Ha a korábban sokat foglalkoztatott kutya mozgásadagja változik (akár szándékosan akár csak a helyzet hozza így), akkor fokozottan oda kell figyelni az etetésére is. Egy bent tartott kutyánál ez hipp-hopp elhízáshoz vezethet, míg egy kinti, rövidebb szőrű kutyánál előfordulhat, hogy a hideg miatt még ekkor is emelni kell az étele zsírtartalmán! Az örök paradoxon a télre “felhizlalt” kutya edzése, vagyis mennyire mozgassuk a zsírpárnákkal szigetelt kutyánkat, ha nem akarjuk, hogy teljesen eltunyuljon és azt sem, hogy fölöslegesen károsodjonak az ízületei? A jelszó a fokozatosság, illetve a benti tartás, amennyiben ez lehetséges (és nem szégyen a kabát sem). A tavaszi felkészítést célszerű a fent leírt edzések variálásával kezdeni, majd egyre növelni azokat. Azzal nyújthatunk még segítséget a kutyánknak, ha extra vitaminokat és ízületvédő készítményeket adunk neki ebben az időszakban. Még az ezeket (elvileg) tartalmazó tápokhoz is célszerű ebben a néhány hónapban hozzáadni, ártani nem fog, viszont a kutya biztosan könnyebben veszi majd a fokozódó igénybevételt. Záróakkordként pedig egy most divatos szlogennel élnék: “Run your dogs, not your mouth!”
